Furcsa véletlenek sora terelget erre-arra, én meg csak hagyom… aztán beleütközöm olyan dolgokba, amiket nem ismertem korábban, és úgy látom tudok velük azonosulni, sőt… Szóval tényleg nem vagyok buddhista, de tetszik a békés meditáció, tetszenek a bölcs gondolatok, a meghökkentően mély érzelmeket kiváltó keleti történetek, amelyektől napról napra jobb tudok lenni. Megerősítésre, önigazolásra vágyom, mint mindenki. Van nekem szilárd hitem, amely nagyon is nyitott, befogad minden jót, de fene mód kíváncsi is vagyok, mire is jó az a sok meditáció.
Ugyanakkor rengeteg kérdés is felmerül bennem. Vajon esznek húst a buddhisták? Mi van az állatokkal? Vajon haláluk után az ő lelkük is a mennybe megy? És mi van azokkal az emberekkel, akik véletlenül okoznak nekik fájdalmat, sőt egy rossz lépéssel meg is ölik őket? Így hát képzeletemben gyorsan megjelenik egy buzgó buddhista, aki gondosan sepreget maga előtt, mielőtt továbbhaladna, nehogy kioltsa egy ártatlan hangya életét… De mi van akkor, ha az a hangya korábban megcsípett egy embert? Akkor az az ő karmája, hogy eltapossák?
A viccelődést félretéve azt gondolom, van mit ellesni Buddha követőitől a mai nyugati világ emberének is, mert az a belső béke és harmónia bizony igen vonzó. Ha úgy közelítem meg a buddhizmust, mint egy fantasztikus pszichológiai eszköztárat, amit bárki használhat, akkor szerintem jó úton járok. A dalai láma azt mondja, a gyakorlatok célja, hogy az embereket boldogabbá tegyék. Boldogabb buddhistákká, vagy boldogabb ateistákká, tök mindegy, kinek mi a vallása és pártállása. Na ez tetszik!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: