Nem hittem volna, hogy egy macska indítja el a gondolataimat buddhista irányba. Ez azért furcsa, mert hát eléggé ki nem állhatom a macskákat, mint tudjuk önző bestiák. Bezzeg a kutyák! Persze nem akarom megbántani a macskarajongók népes táborát, de hát egy kutya azért majd kiugrik a bőréből, amikor hazamegyek. Bezzeg a macsek csak akkor kegyeskedik előjönni, ha éhes… Tisztelet a kivételnek!
Viszont ez a cicus, akit én megismertem eléggé kulturált teremtés. És persze annyi neve van, mint égen a csillag, ezért most legyen csak egyszerűen DLM. Himalájai fajta, igéző, zafír színű szemekkel. Csak egy hajszálon múlt az élete, mert alig hogy világra jött, máris elrabolta testvéreivel együtt két indiai utcakölyök, hogy néhány rúpiáért továbbadhassák. DLM, aki akkor még csak szimplán cicus volt kicsúszott a dobozból és élettelenül hevert a földön. A srácok meg nem foglalkoztak vele tovább. Aztán a közelben – talán nem is annyira véletlenül – egy bika tétova bandukolásával bénította meg a forgalmat a külvárosban. Ha ez a bika nem éppen akkor és nem éppen ott bandukol, akkor talán ez a cicus nem is éri meg a másnapot…
Ám valaki a dugó kellős közepén egy autó hátsó üléséről éppen észrevette ezt a különleges kis teremtést és a kocsiból kiszállva felemelte a porból.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: